Iskolánk névadója – 2004 óta viselhetjük nevét büszkén -, 1821. április 1-jén az Osztrák Birodalom Cseh Királyságában, a mai Batelov településen látta meg a napvilágot Zwack Wolf néven. A dinasztiaalapító, későbbi Zwack József, Zwack Gáspár és Löwy Eleonóra harmadik fiúgyermekeként született ezen a kis csehországi településen, népes családban, abban az időszakban, amikor az Osztrák Birodalom ipara éppen kezdett kibontakozni. A magyarországi szesz- és likőripar kialakulása is Zwack József ifjúsága idejére tehető. A Csehországból hazánkba vándorló iparos-kereskedő család, a hazánkban rejlő üzleti és gazdasági lehetőséget látva 1840-ben megalapította üzletét Pest város központjában, a Marokkói-udvarban.
A korabeli feljegyzések hírül adták, hogy az ifjú Zwack, már 19 évesen egyedi likőrökön kísérletezett. Már ekkor azt vallotta, hogy likőrt nem esszenciákból, hanem a nevét adó anyagokból kell előállítani. A Marokkói udvarból a Szerecsen utcába költöztek, ahol már saját gyáruk is volt. Innen aztán az Andrássy út szabályozása miatt kellett tovább állni, így került a Zwack-gyár az Üllői út 19. szám alá.
Zwack József 1848-ban, 27 évesen vette el feleségül Szattler Máriát. A párnak négy gyermeke született: Hermina, Róza, Ödön és Lajos.
A Zwack név egyre ismertebb lett. 1854-ben a fivére, Zwack Miksa is csatlakozott, majd később az egyik fia, Lajos, végül pedig az unokája, Béla is a likőrök bűvöletébe került. Generációk dolgoztak egyszerre a vállalatnál – ez a fajta tradíció pedig ma is érvényben van.
1873-ban a bécsi Világkiállításon sikert aratott a Zwack márka, különösen a gyár pavilonja tetszett a látogatóknak.
1879-ben A Hon című napilap számolt be Zwack József újdonságairól, például a likőrkészítő gépéről, amely felgyorsítja a gyártást.
1885-ben, a budapesti országos kiállításon is egy különlegességgel készült Zwack József, ugyanis egy likőrforrást állított fel. Jó volt a sajtója a gyárnak, a lapok kiemelték, hogy a Zwack „nem kábító, csiklandozó és többnyire émelyítő likőröket készít, hanem a legtisztább, gyógyító erejű, s különösen a gyomor bántalmai ellen hatásosan működő, kitűnő szeszes italokat.”
Az 1890-es évek elején már szűknek bizonyult az Üllői úti üzem is, ezért a vállalkozás új telephely kialakításába kezdett a Duna-parthoz közel, a Ferencvárosban kialakuló új gyáripari körzetben. Az új üzemet a Soroksári út 26. szám alatt 1892 év végén vették birtokba, és azóta is ez a vállalkozás központja, ipari műemlék, itt működik a cég központi telephelye, valamint a Zwack Múzeum és Látogatóközpont is.
1893-ban aztán nagy gyász érte Zwack Józsefet: a felesége, Zwack Mária ugyanis meghalt, amit sosem tudott feldolgozni az akkor 72 éves gyáros. Ettől kezdve végképp a munkába temetkezett.
Aki ismerte, állította: az üzletben nem ismert tréfát, szigorú volt, fegyelmezett, de ugyanakkor sokat jótékonykodott.
1896-ban a budapesti millenniumi kiállításon maga Ferenc József osztrák császár és magyar király is beszédbe elegyedett Zwack Józseffel. A császárnak feltűnt Zwack pavilonja, s nagy élvezettel nézte az elegáns formájú palackokat.
Zwack József 1902-ben 2000 koronás alapítványt hozott létre a 9. kerületi Mester utcai népiskola négy szegény tanulójának évenkénti megjutalmazására, a Zwack gyár dolgozói pedig hálásak voltak neki, amiért létrehozott számukra egy nyugdíjalapot.
Zwack József szép kort élt meg, 94 évesen is bejárt a gyárba, napi több száz hivatalos levelet átnézett és aláírt. Vasárnap délelőtt pedig fogta a kabátját, a cilinderét és a külvárosi szegénynegyedeket járta, hogy személyesen ellenőrizze, a tőle segélyt kérők anyagi helyzetét. Csak a családja tudta, hogy a tetemes vagyonából gyerekeket taníttatott, hajadon lányoknak adott hozományt a házassághoz, de árva gyerekek neveltetési költségeit is állta az árvaházakban.
Ő a legendás nagyiparos, Zwack József, akit likőrkirálynak és Generálisnak neveztek idős korában.
1915-ben, az első világháború alatt, február 20-án aludt el örökre Zwack József. A Károly körút 3. szám alatti lakásából ment a gyászmenet a mai Salgótarjáni úti temetőbe, ahol felesége mellé temették. Érdemes idézni a halála másnapján megjelent közleményt, amelyet a gyermekei fogalmaztak: „Mély fájdalommal jelentjük, hogy családunk feje, forrón szeretett atyánk, a legjobb nagypapa és dédapa, a leggyöngédebb rokon, Zwack József úr nagyiparos, e hó 20-án, életének 94-ik évében, rövid haláltusa után jobblétre szenderült.”
Nyugodjon békében, Zwack József!
