Az idei Garabonciás Napokon kapta meg a „Békéscsaba Ifjúságáért” kitüntetést Marik László, a BSZC Zwack József Technikum és Szakképző Iskola pedagógusa. Az elismerésben azok részesülhetnek, akik segítik a fiatalok szabadidejének eltöltését értékteremtő módon, és sokat tesznek a kimagasló tehetségek gondozásáért. Hírportálunk a békéscsabai testnevelőt, labdarúgó-szakedzőt választotta a hét emberének.
– Mióta dolgozik pedagógusként? Mely intézményekben tevékenykedett az elmúlt évtizedekben?
– Harmincnégy év óta foglalkozom diákokkal. Eleinte általános iskolában, majd 1993 óta középiskolában. Dolgoztam a mai Erzsébethelyi Általános Iskola Madách utcai tagintézményében, ahol a fociosztályok mellett tevékenykedtem. Utána kerültem a Keribe, a mai BSZC Zwack József Technikum és Szakképző Iskolába. Voltam a Kemény Gábor Technikum testnevelő tanára, és dolgoztam kollégiumban nevelőtanárként, ahol a sportolókkal foglalkoztam. Ez az időszak nagyon értékes volt számomra, mert másképp láthattam a diákokat. Itt több idő jutott a beszélgetésekre, a gondjaik, és a gondolkodásmódjuk megismerésére. Ezután 2005-ben visszatértem a Zwackba, és azóta is itt dolgozom testnevelőként.
– Úgy tudom, hogy volt időszak amikor főállású edzőként a labdarúgásban tevékenykedett…
– Valóban így van. Kétszer dolgoztam főállásban az Előrénél, először Pásztor József mellett az NB I.-es felnőtt csapat pályaedzője és utánpótlásszakág-vezető voltam, majd később a Békéscsabai Labdarúgó Akadémia szakmai vezetőjeként tevékenykedtem az akadémia első és második auditálása során. A szakedzői végzettséget 2001-ben szereztem meg.
– Milyen tapasztalatokat szerzett a fiatalok nevelésében, oktatásában?
– A pályám során rengeteg gyermek megfordult a kezem alatt, többször voltam osztályfőnök, jelenleg is van egy osztályom. Öt esztendőn keresztül az iskolai fegyelmi bizottság vezetője voltam. Nagyon fontosnak tartom, hogy a szabályok betartásával legyünk megértőek, emberségesek, és igazságosak. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a volt tanítványaim közül sokan elérték a céljaikat, sőt, sok olyan is van köztük, akikről nem feltétlenül derült ki a középiskolában, hogy milyen tehetségesek a saját szakmájukban. Hiszem, hogy mindenkiben van tehetség, csak meg kell találni azt a területet, amiben kiemelkedő. Ma már a volt tanítványok gyermekeit tanítom, és sok volt tanítványomból lett kolléga.
– Iskolai testnevelőként, edzőként milyen sikereket ért el?
– Sajnos egy súlyos sérülés miatt, több mint ötvenszeres ifjúsági válogatottként, az Előrében játszott két NB I.-es mérkőzés után fiatalon abba kellett hagynom a labdarúgást, de a pálya szélén ott maradtam, és 1987 óta edzősködöm. Az, hogy a tanári, és edzői pályát választottam, nagyban köszönhető szüleimnek, akiknek hálás vagyok ezért. Az első csapatommal, a Rózsa Ferenc Gimnázium együttesével megnyertük az Országos Diákolimpiát nagypályás labdarúgásban. Ez a csapat nagyon sokat jelentett a későbbi edzői pályám alakulásában. A diákolimpiai sikert 2007-ben a Zwack csapatával is megismételtük, sőt 2011-ben is döntőt játszottunk az utolsó ilyen versenyen, de akkor másodikok lettünk. Azóta is minden évben részt veszünk a diákolimpián futsalban és az amatőr kispályás labdarúgásban is. Fontos, hogy valamilyen mozgást végezzenek a diákok, mert az ő életmódjuk sokkal kevesebb mozgást tartalmaz, mint a korábbi korosztályoké. Az iskolában nem az a lényeges, hogy a sportot magas szinten űzzék, hanem az, hogy ismerjenek meg több mozgásformát, és azok közül válasszanak maguknak olyat, amit kedvelnek.
– Az Előrénél az utánpótlás-neveléssel foglalkozik. Kik azok az ismertebb labdarúgók, akik kikerültek a keze alól?
– Békéscsaba utánpótlásában 1988 óta edzősködöm, és egy fél évet kivéve a mai napig itt dolgozom. Voltak megkereséseim, de a szívem eddig még mindig itt tartott. Sok szép, és egy-két nagyon nehéz időszakot is megéltem itt. Az, hogy sok játékosnak tudtam a karrierjében egy picit is segíteni, nagyon büszkévé tesz. Sokan jutottak el az NB I.-ig, korosztályos, illetve felnőtt válogatottságig, sőt Iványi Zoltán személyében az elmúlt bő 10 év egyik legjobb magyar játékvezetője is volt a játékosom, mint ahogy Borbola Bence személyében a Nemzeti Sport újságírója. Nálam játszott többek között Balogh Zoltán, Balog Zsolt, a válogatottba is bekerült Ugrai Roland, de többek között Futaki Krisztián, Pozsár Gábor, Vólent Roland, Otigba Kenneth, Jova Levente, Horváth Tamás is dolgozott a kezem alatt. A névsor közel sem teljes, sőt, tanítványaim közül vannak, akik ügyvédek lettek, vannak, akik jól menő vállalkozók, és van, aki játékosügynök. Több éven át segítettem a magyar ifjúsági válogatottnál Ziegler Jánost pályaedzőként. Ez is szép időszak volt, többek között a Hajnal Tamás vezette csapattal az Európa-bajnokságon a legjobb nyolc között óriási csatában kaptunk ki a hazai pályán szereplő Németországtól. Óriási élmény volt az is, amikor Puskás Ferenc volt a csapatvezetőnk 10 napon át egy angliai túra során. A Békéscsabai Labdarúgó Akadémiánál jelenleg az U19-es korosztály edzőjeként tevékenykedem.
Forrás: A csabai szakedző egész élete a sport világa körül forog – Beol (https://www.beol.hu/helyi-ertek/a-het-embere/a-csabai-marik-laszlo-egesz-elete-a-sport-vilaga-korul-forog-4461983/?fbclid=IwAR2KtmIZ_avl32g-Ez5pCpu2YtYq3649v3SI7rn7hGVtLA17RHbUSDJj6uk)
