2020. március 16-án félbeszakadt a tanév. Pedagógus és tanuló egyaránt úgy érezhette, kettétörtek azok az álmok, tervek, elképzelések, melyekre 4-5 éve együtt készültek. Kezdetét vette egy szokatlan helyzet bezártsággal, online tanítással-tanulással. Megszűnt a személyes kontaktus tanár és diák között.
A koronavírus hatására elmaradt a szerenád és a hagyományos ballagás is. Most ezeknek minden mozzanata csak gondolatban történhetett meg. Képzeletben díszítettek osztálytermeket, csak otthon tudták felvenni ünneplő ruhájukat, nem ölelhették meg őket barátok, rokonok, elmaradtak a frizura-és virág költemények is. Nem csendülhettek fel a jólismert dallamok, nem búcsúzhattak el az osztálytermektől, az iskola épületétől, nem vethették át vállukon a tarisznyát. Megszakadt ez a mintegy 150 évre visszanyúló gyönyörű szép hagyomány.
Mind ezektől függetlenül – és mind ezek ellenére – eljutottunk egy mérföldkőhöz, mondhatni lezárult egy korszak és az életnek egy új szakasza indul el. Fogalmazhatok úgy is, hogy az érettségizők számára elérkezett a gyermekkor vége és ezzel együtt a felnőttkor kezdete is.
Igen, mivel május 4-én – a pandémiának köszönhetően – rendhagyó körülmények között kezdetüket vették az érettségi vizsgák. Iskolánk falai közé is megérkezett a kihívás. Már az előkészületekből is látszott, hogy intézményünk mindent megtesz annak érdekében, hogy biztonságos körülmények között kerüljön sor az írásbeli feladatok megoldására. A technikai munkatársaink már hetek óta fertőtlenítették a tantermeket, mosdókat, lépcsőházakat, nyílászárókat és azokat az eszközöket, kelléket is, amelyek használhatóak az írásbeli érettségin. Ez a takarítási- fertőtlenítési folyamat természetesen a vizsgák ideje alatt is kiemelt figyelemmel tovább zajlik. A lehető legnagyobb biztonság és nyugalom érdekében – a Kormányhivatalnak köszönhetően – minden érettségiző, valamint felügyelő tanár és technikai dolgozó számára biztosítani tudtuk a védőfelszerelést szájmaszk és kesztyű formájában, illetve rendelkezésre áll megfelelő mennyiségű kézfertőtlenítő szer is. Aki hozott magával saját maszkot és gumikesztyűt, az természetesen használhatta azt.
Az osztálytermeket 5-6 fő vizsgázó számára rendeztük be, ennek következtében persze – az előző évek gyakorlatához képest – megnövekedett a felügyelő tanárok szükséges létszáma is.
A magyar nyelv és irodalom írásbelijére néhányan a diákok közül – családjukat féltve – talán nagyobb izgalommal érkeztek, mint tették volna azt „rendes” körülmények között.
A maszkban való írás kissé nehézkes volt számukra, mivel korlátozta a látást, – főleg a szemüvegeseknek nehezítette az életét – de viselése dolgozatírás ideje alatt nem volt kötelező.
A vizsga végén megkönnyebbülve adták be „műveiket” és e sorok megjelenésekor már a matematika feladatlapok beadása történik.
Remélem az a tudás és ismeret, amelyet tanáraik átadtak nekik, és ők szorgalmasan elsajátítottak, előbb vagy utóbb, de bőségesen megtérül.
Sok sikert kívánok nekik az elkövetkezendő napokra is!
Eke Ibolya
igazgató
