Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából idén az Idegennyelvi munkaközösség szervezett megemlékezést iskolánkban. A szomszédságunkban zajló háború árnyékában aktuálisabb volt ma ez az emléknap, mint valaha.
A megszokottól eltérő módon ismerkedhettek meg a fiatalok a kommunista diktatúra történéseivel, eseményeivel, borzalmaival, következményeivel: egy információs „fal” fogadta a betérőket az aulában, ahol a legfontosabb tudnivalókat olvashatták el a diákok, majd az elrejtett QR kódokat beolvasva, a témához kapcsolódó kérdésekre válaszoltak a tanulók az előzetesen elolvasott anyagok segítségével. A feladatok megoldása alapján a résztvevő csapatok közül a legtöbb tudást 3 osztály, a 10/B, 12/ A_kereskedő és az 1/9/1_kereskedő csapat szerezte meg.
És ami miatt ezen a napon emlékezünk:
„Az Országgyűlés 2000. június 16-án hozott határozatában minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította.
Ezen a napon1947-ben a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, majd a Szovjetunióba hurcolták. A mentelmi jogától megfosztott képviselő hozzávetőleg kilenc évet töltött börtönökben és munkatáborokban. Szabadon engedése után pár évvel, 1959-ben, 51 évesen halt meg.
A politikus letartóztatása az első állomása volt annak az eltervezett folyamatnak, amely során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásával a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. A kisgazda képviselő önkényes fogva tartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé lett, s jól jellemzi a pártállami rezsim majdnem fél évszázados uralmát. Kovács Béla sorsa egyfajta típuspéldája lett azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon.
A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban 100 millióra becsülik. Kelet-Közép-Európában a számuk eléri az 1 millió főt. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzések során. Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit politikai- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.
Február 25-én emlékezünk a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre. Ezen a napon felidézzük mindazok emlékét, akik az erőszakrendszer áldozataivá váltak. Emlékezünk családtagjaikra és szeretteikre, akiket a kommunista rezsim meghurcolt és kiszolgáltatott.”