Napjainkban diákjaink nem járhatnak iskolába, nem találkozhatnak társaikkal, ráadásul a baráti kapcsolataikat, délutáni programjaikat sem tudják abban a formában megélni, ahogy eddig tették.
E helyett sok közös online játékot játszanak és nagyon sokat beszélnek egymással a virtuális térben. Ahol van rá mód és lehetőség, a kamaszok félrevonulnak szobáikba, a saját privát terükbe, ahonnan még normális esetben is csak igen nehezen lehet őket előcsalogatni.
De iskolánk szakoktatója, Moka Ildikó nem ismer lehetetlent. Nagy mestere ő nem csak a fakanál forgatásának, hanem az „előcsalogatásnak” is.
Ildikó kötényt kötött, lábast ragadott és lefőzött jó pár ételt. A munkafolyamatokat és a végeredményt fényképekkel, videó felvételekkel dokumentálta. Ezeket elküldte tanítványainak, majd egyeztetett velük az alapanyagokról és már kezdődhetett is a főzés. Arra is volt gondja, hogy olyan ételeket készítsen, melyekhez az alapanyagok a legtöbb család éléskamrájában megtalálhatóak, a többség szereti őket, és – végül, de nem utolsó sorban – nem terhelik meg nagyon a családi kasszát.
A 11/B Vendéglátás-szervező (osztályfőnök Marik László) és az 1/13/A Vendéglátó-üzletvezető (osztályfőnök Dorkó Iván) osztályok tanulói többek között – a teljesség igénye nélkül – Palóc levest, Stefánia vagdaltat, Túrós-és grízes tésztát készítettek.
Természetesen a dokumentálás itt sem maradhatott el. „ Nagyon megható és felemelő érzés volt, ahogy érkeztek sorra a képek a munkafolyamatokról és az elkészült ételekről messengeren majd a classroomba” – mesélte a tanárnő, amikor telefonon beszéltem vele.
A képeket látva, úgy gondolom, nem csak ő volt elégedett, hanem azok a családtagok is, akiket az étkek finom illata kicsalogatott a szobából és becsalogatott a konyhába.
