Már több, mint egy hónapja zajlanak a szakmai vizsgák iskolánkban, melyet a facebook oldalunkon sokan figyelemmel is kísérnek. A nappalis tanulóink mellett az esti tagozatos felnőtt képzésünk résztvevői között is sok ismerős arcot fedezhettek fel követőink. Egyiküket már meg is előzte híre. „Tudod, hogy holnap jön vizsgázni a szakácsszaktechnikusokkal A Csabi?” Csabi, Csabi, milyen Csabi? Hát a Zahorán Csabi! Zahorán névvel Békéscsabán még mindig nem kerültem közelebb a megoldáshoz… Dehogynem tudod, hát a főzősműsoros, Ektomorfos, Billogos, Bekes Projektes, Csabikonyhájás srác!”
Másnap pedig tényleg itt volt nálunk – most vizsgázó szakácsként az a fiatalember, aki korábban már bizonyította főzőtudását. Most pedig versenyhelyzet helyett, vizsgahelyzetbe hozta magát. Elmesélte nekünk, hogy 23 évig élt Békéscsabán, majd az utóbbi 10 évben inkább a főváros volt a lakhelye, de a család, a barátokon kívül a zene volt még az, ami miatt sűrűn megfordult itthon is. A főzést, a kísérletezést az alapanyagokkal, az ízekkel pont akkor kezdte el, amikor saját lábára állt. Elmondása szerint a főzéshez gyermeki lelkesedéssel, nyitottan fog hozzá mindig – itt sem szereti, ha korlátok közé szorítják. No, de akkor mit keres éppen nálunk, egy vizsgán most?
A vírushelyzet miatti ideiglenes hazatelepülés miatt (ugye, a zenészek, mint az éttermek is bezártak jóidőre) keresett magának értelmes, építő jellegű elfoglaltságot. Így talált rá iskolánk szakácsképzésére, ahol kezdeti félelmei elszálltak. Főleg az elméleti órákat kedvelte (!), nagyon meglepődött, hogy mennyi mindent kell megtanulni, utólag is rácsodálkozott, hogy mi miért sikerült neki eddig és mi, miért nem a konyhában? A gyakorlati órákat is kedvelte – főleg az oktatók személye és a társaság, a csoport jó hangulata miatt. Mivel a folyamatos kísérletezgetés, a szabadszellem jellemző rá a konyhában, így volt sok olyan étel elkészítési mód, melyre nehezen hangolódott rá. Azonban ha beosztott, illetve tanuló valaki, akkor a szabály, az szabály. Ha a vizsgán egységesen kérik, akkor azt kell teljesíteni.
A főzőcskézésből annak idején egy kis ártatlan közösségi oldalas GASZTRO mappával indult el a blogírás. Mindig egy-egy főzőcskézés után a feltöltött képek mellé egy-egy rövid kis írás kapcsolódott. 2012-ben pedig – engedve a nyomásnak -, útjára indította a Csabi Konyhája blogot:
https://www.facebook.com/csabikonyhaja
Az írás is könnyen ment, hiszen 7-8 éven át több rock zenei webzine szerkesztője is volt. A saját blogban pedig már a saját receptek mellett különböző kritikai írások is szerepelnek. Akkoriban egy budapesti hostelben dolgozott, ahol volt egy nagyon frankó félig fedett terasz is egy nagyon menő bárral, főzési lehetőséggel. Itt indultak útjára a Csabi Konyhája események, amik egyrészt a hostel vendégeknek is egy jó alternatíva volt, de mivel ezek abszolút nyilvános események voltak, mindenki szabadon tesztelhette, hogy nem csak kritizálni tud, hanem a pult mögött is megállja a helyét! Nyilván először inkább barátok, illetve a blog lelkes követői jöttek, de aztán évről évre egyre nagyobb sikerrel zárult a terasz szezon sok-sok új vendéggel szélesítve a stabil törzsvendégek körét. Rengeteget fejlődött az évek során és már különböző gasztro eseményekre is meghívást kapott ennek kapcsán zsűriként, vagy épp tévés műsorokba is hívták, hogy mondjon pár okosságot valamilyen gasztronómiai témában. Az évek során elég sok ismeretségre, barátságra tett szert gasztro körökben és több hasonló vendéglátó egység is örömmel kooperált vele időről időre egy-egy ilyen esemény megtartásával kapcsolatban, amikor egy napra Csabi is beáll a pult mögé és az általa megálmodott ételkompozíció felkerül az étlapra, bárki megkóstolhatja. Szívéhez leginkább közel álló ilyen helyszín egy, a magyar határtól nem messze lévő Nagymegyer település, amire már lényegében második otthonaként tekint. Egy kis 7-8 ezres kis településről van szó, melynek a hangulata, az emberek pozitív kisugárzása és szeretete pedig semmihez sem fogható. Az idei események sora is ott fogja kezdetét venni júliusban.
A zenéről is kérdeztem természetesen, amiről a következőket árulta el:
„Még 1998-ban kezdtem el zenélni, úgyhogy már csak emiatt is eléggé evidens, hogy számomra a zenélés a legfontosabb az életemben! Jelenleg már negyedik éve vagyok a világszinten is ismert és elismert Ektomorf basszusgitárosa, mellette hobbiszinten ugyan de továbbra is működtetem az idén ismét új albummal jelentkező békéscsabai gyökerekkel rendelkező és 2002 óta működő Billogot, amiben basszusgitáros/énekes frontemeberként tevékenykedem és a szintén békéscsabai Bekes Projektet, ahol már basszusgitár nélkül töltöm be a forntemberi pozíciót. Mindezek mellett a főzés és a gasztronómia szeretete, a különböző gasztronómiai kalandozások gond nélkül megférnek, egyedül a Csabi Konyhája eseményeket kell ügyesen kimatekozni, hogy ne ütközzenek a koncertekkel, bár ez utóbbival az elmúlt másfél évben mondjuk nem volt sok gond… Pont emiatt is vágtam bele a tv-s gasztro showba, hiszen a koncertezés teljesen leállt és úgy voltam vele, hogy akkor legalább a másik nagy szenvedélyemnek hódoljak egy az eddigieknél még komolyabb formában!”
Főzési hitvallásáról megtudhattuk még, hogy sokat kísérletezget és a mai napig ugyanolyan kitartó érdeklődéssel lesi, kutatja a recepteket, trükköket, fortélyokat. A zenéléshez hasonlóan, szerinte ez is egy véget nem érő örök tanulás és felfedezések sora. Nem baj, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztük, hiszen csak az nem hibázik, aki nem is próbálkozik. Szinte soha nem készíti el kétszer ugyanazt az ételt, hiszen túl sok minden kipróbálni való van ahhoz, hogy leragadjon egy-egy ételnél. Mindig gyűjti az újabb, és újabb ötleteket, recepteket, amikből aztán összeállítja a saját kis ételsorát. Sosem kényszer számára a főzés, így nem is érti meg azokat az embereket, akik egy vállrándítással elintézik, netán büszkén vallják, hogy nem tudnak főzni… Ő sem tanult – eddig – soha, viszont akarattal és azért nyilván némi ízérzékkel is ha meg van áldva az ember, akkor szerinte nincs lehetetlen. „Minden bizonnyal, szakmabeli emberek fognák a fejüket, ha tudnák, néha mit és hogyan csinálok, de én sosem szerettem, ha korlátok közé akarnak szorítani.” – erősítette meg beszélgetésünk végén is. Itt pedig már rá is került, illetve ételére a sor. A vizsgabizottság ítélt: a gyakorlati ételkészítésből – az írásbeli mellett – természetesen kiérdemelte az 5-öst, így csodaszép jeles lett beírva a bizonyítványába. Így lett most már hivatalos papírja is Csabinak arról, hogy tud főzni! Gratulálunk teljesítményéhez és reméljük, iskolánk hírét messzire viszi! További sikereiben talán, mi is benne leszünk most már egy kicsit…
