Kilencvennégy évesen még napi több száz hivatalos levelet átnézett és aláírt, vasárnaponként pedig a külvárosi szegénynegyedekben személyesen ellenőrizte a tőle segélyt kérők anyagi helyzetét. Ő a legendás nagyiparos, Zwack József, akit likőrkirálynak és Generálisnak neveztek idős korában.
1821. április 1-jén látta meg a napvilágot Pesten. Mondhatni, beleszületett a szesziparba, így nem csoda, hogy már 19 évesen egyedi likőrökön kísérletezett. Már ekkor azt vallotta, hogy likőrt nem esszenciákból, hanem a nevét adó anyagokból kell készíteni. Kezdetben a mai Erzsébet térnél, a Marokkói udvarban dolgozott, aztán a Szerecsen utcába költözött, ahol már saját gyára volt. Innen aztán az Andrássy út szabályozása miatt menni kellett, s így került a Zwack-gyár az Üllői út 19. szám alá.
Még 1848-ban, 27 évesen vette el feleségül Sattler Máriát. Érdekesség, hogy 11 nappal a forradalom kitörése után tartották a menyegzőt. A párnak aztán az évek során négy gyermeke született, Hermina, Róza, Ödön és Lajos. A Zwack név egyre ismertebb lett. 1873-ban a bécsi Világkiállításon is sikert aratott a Zwack márka, különösen a gyár pavilonja tetszett a látogatóknak. Így írtak róla az újságok: „A szekrény aljában kis üveg hordócskák vannak, bronz csappal, hogy meg lehessen ízlelni mindjárt a különféle gyártmányokat. Van itt jó régi szlivovicza, magyar Sport nevű, zamatos liqueur, urak és rózsa liqueur, hölgyek számára.”
1854-ben a fivére, Zwack Miksa is csatlakozott, majd később az egyik fia, Lajos, végül pedig az unokája, Béla is a likőrök bűvöletébe került. Generációk dolgoztak egyszerre a vállalatnál, ez a fajta tradíció pedig ma is érvényben van. 1879-ben A Hon számolt be Zwack József újdonságairól, például a likőrkészítő gépéről, amely felgyorsítja a gyártást. A lap szerint „ily módon sikerül leszorítani a sok külföldről behozott, egészségtelen lőrét.”
1880-ban több újságban is hirdetést adott fel, amelyben bejelentette, hogy a Fürdő utca 4 szám alatt megnyílt az üzlete. „Becses látogatásért esedezve, maradunk kiváló tisztelettel” – írta udvariasan Zwack József. Két év múlva a rendőrségi hírekbe is bekerült a Fürdő utcai üzlet, valaki ugyanis betört és álkulccsal a kézi pénztárt is kinyitotta, s onnan 40 forintot vitt el. Még ebben az évben Zwack József újabb hirdetést adott fel, melyben közölte, hogy a Szerecsen utcából elköltözik és az Üllői út 19. szám alatt lesz a likőr- és rum gyáruk.
1885-ben, a budapesti országos kiállításon is egy különlegességgel készült Zwack József, ugyanis egy likőrforrást állított fel. A Budapesti Hírlap beszámolója szerint „egy igen díszes, likőrös üvegoszlopokon nyugvó, lépcsőzetes, obeliszkféle emelvény oldalából forrásként folynak a legkülönfélébb likőrök, melyeket a cég egyik tagja minden egyes vendégnek kis poharakban kiszolgál.” Jó volt a sajtója a gyárnak, a lapok kiemelték, hogy a Zwack „nem kábító, csiklandozó és többnyire émelyítő likőröket készít, hanem a legtisztább, gyógyító erejű, s különösen a gyomor bántalmai ellen hatásosan működő, kitűnő szeszes italokat.” Olyannyira jó volt a marketingje a cégnek, hogy 1886-ban, az akkor már bevezetett és közkedvelt Zwack-féle Unicumot úgy hirdették a lapok, mint amely készítmény jó a kolera ellen. A vörös-kereszt-egylet legmelegebb ajánlásával hirdették a gyár azóta is legnépszerűbb márkáját.
1887-ben egy baleset miatt került be a lapokba az Üllői úti likőrgyár, ugyanis felrobbant egy kazán a gyár területén. A baleset során két ember megsérült, az egyikük Zwack Károly, pincemester volt. 1893-ban aztán nagy gyász érte Zwack Józsefet, a felesége, Zwack Mária ugyanis meghalt, amit sosem tudott feldolgozni, az akkor 72 éves gyáros. Ettől kezdve végképp a munkába temetkezett. Aki ismerte, állítja, az üzletben nem ismert tréfát, szigorú volt, fegyelmezett, ugyanakkor sokat jótékonykodott. 1894-ben pedig arról írtak a lapok, hogy Zwack József szerencsésen megúszott egy balesetet. A Svábhegyről tartott lefelé a kocsijával, amikor a lovak megbokrosodtak, s a kocsi felborult. A likőrgyáros kisebb zúzódásokkal megúszta a balesetet, amiért nem tudott elég hálás lenni a teremtőnek. Éppen ezért 25 forintot adott Mátray József kerületi elöljáró kezébe, mondván, ossza szét a szegények között.
1896-ban a budapesti millenniumi kiállításon maga Ferenc József osztrák császár és magyar király is beszédbe elegyedett Zwack Józseffel. A császárnak feltűnt Zwack pavilonja, s nagy élvezettel nézte az elegáns formájú palackokat. „A gyár már régóta áll fönn, ugyebár? – kérdezte Zwack Józseftől. Igen, Felséges uram! – válaszolta Zwack, majd a király megjegyezte: – Igazán, már régen láttam ily szép és ízléses kiállítást!”
Zwack József 1902-ben 2000 koronás alapítvány hozott létre a 9. kerületi Mester utcai népiskola négy szegény tanulójának évenkénti megjutalmazására, a Zwack gyár dolgozói pedig hálásak voltak neki, amiért létre hozott egy nyugdíjalapot a gyár dolgozóinak. Zwack József szép kort élt meg. Kilencvennégy évesen is bejárt a gyárba, s napi 400 levelet átnézett és aláírt. Vasárnap délelőtt pedig fogta a kabátját, a cilinderét és a külvárosi szegénynegyedeket járta, hogy személyesen ellenőrizze, a tőle segélyt kérők valójában milyen anyagi helyzetben vannak. Csak a családja tudta, hogy a tetemes vagyonából gyerekeket taníttatott, idegen lányoknak adott hozományt a házassághoz és árva gyerekek költségeit is állta az árvaházakban. 1915-ben, az első világháború alatt, február 20-án aludt el örökre a Generálisnak és likőrkirálynak becézett Zwack József. A Károly körút 3. szám alatti lakásából ment a gyászmenet a mai Salgótarjáni úti zsidó temetőbe, ahol az imádott felesége mellé temették. Érdemes idézni a halála másnapján megjelent közleményt, amelyet a gyermekei fogalmaztak: „Mély fájdalommal jelentjük, hogy családunk feje, forrón szeretett atyánk, a legjobb nagypapa és dédapa, a leggyöngédebb rokon, Zwack József úr nagyiparos, e hó 20-án, életének 94-ik évében, rövid haláltusa után jobblétre szenderült.”
Nyugodjon békében, Zwack József!
Forrás: Internet, Wikipédia, Újságmúzeum, Nemzeti Örökség Intézete
