Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legkisebb fiú, aki elhatározta, hogy már pedig ő mesebeli társaival együtt tűzön-vízen át véghezviszi tervét: ha törik, ha szakad lesz KeriPiknik!
Mindez még 1994-ben történt, azóta csak a a gonosz sárkány (Covid-járvány) tudta 2x is megakadályozni, hogy a diákok egy jókedvű napot tölthessenek együtt. Idén így 27. alkalommal gyűlhettek össze iskolánk tanulói, hogy az Üveghegyen is túlra eljuthassanak sok-sok próbatétel után. A többi között mesebefejezés, jelmezverseny, szendvicskészítés, mesezene-felismerés, meseteszt, plakátkészítés, szelfiverseny, választott meséhez történő ételkészítés volt a feladata az osztályoknak.
Sokan hittek benne – leginkább az osztályfőnökök -, hogy a sok-sok befektetett munka meghozza gyümölcsét: a gondos előkészülés, sok-sok ötletelés után gyűlt a sok jelmez, alapanyag. Elkövetkezett a nagy nap: sorra érkeztek az osztályok a Jocó udvarára. Ki ímmel, ki ámmal, de hozzákezdett a főzéshez, beöltözéshez. Egyszer csak azon vették észre magukat, hogy milyen jó kis buliba csöppentek. Sokan sokáig ellenálltak, dúltak-fúltak, míg egyszer csak megtörtént a csoda: a telefonok is el-eltűntek a kezekből, egyre többen kártyázni, társasozni, netán beszélgetni kezdtek, sőt a versenyszámokat, a megmérettetéseket is egyre komolyabban vették.
Végül, helyezések ide vagy oda, egy jó kis napsütéses tavaszi napot tölthettünk együtt kicsik és nagyok. A próbatételt mindenki kiállta, gratulálunk a díjazottaknak! Köszönjük a sok segítőnek, az iskolai DÖK-nek és a városi DÖK-nek is, hogy támogatták rendezvényünket! (Ezen a rendezvényen is emlékeztünk egy-egy anekdotával, felemlegetett sztorikkal a nemrégiben elhunyt Mladonyiczki László kollégánkra, aki egyike volt a KeriPiknik megálmodóinak.)
