Zwack József 1821-ben született Budapesten.
Miután a szeszipari szakmát kitanulta, 1840-ben megalapította az első likőrgyárat. A szerény üzemet Pesten, az ún. Marokkói udvarban rendezte be, majd 1854-ben, mint a legelső szabadalmazott likőrgyárat az Üllői útra helyezte át.
Az ifjú vállalkozó egy, már fél évszázada a család birtokában lévő titkos receptre építette elgondolásait. Mint később kiderült, a szóban forgó recept nemcsak egy páratlan ital, de egy páratlan gazdasági siker titkát is rejtette.
Az 1850-es évek első felében Zwack József feleségül vette Sattler Máriát, akitől 1852 és 1855 között négy gyermeke született: Hermina, Róza, Ödön és Lajos. /Utóbbi lett később a Zwack-cég harmadik üzlettársa. /
A likőr-, rum-, és szeszgyár fokozatos fejlesztésével készítményei a külföldi piacokon is versenyképesek lettek.
Már az 1885-ös Budapesti Országos Kiállítás (amelynek egyébként Zwack József egyik zsűritagja volt) katalógusában szó esik a cég exportjáról. Eszerint a 22 munkást foglalkoztató gyár 20-30 ezer forint értékű különféle likőrt, szilvóriumot és konyakot szállított Ausztriába, Franciaországba, Oroszországba, sőt Amerikába is. 1892-ben árszervezte az üzemet, amely korszerű berendezésével tűnt ki.
A Zwack József és Társai cég a Monarchia idején a császári udvar hivatalos szállítójává lépett elő, és termékeivel külföldön is sorozatban nyerte a rangjához méltó kitüntetéseket és díjakat.
A Zwack-cég leghíresebbé váló italának védjegyét 1883. május 22-én de. 11 órakor lajstromozták „az Unicum név alatt forgalomba hozott gyomorerősítő likőr megvédésére.” A 805-071 számmal szereplő termékben megtestesült az összes addigi gyógynövény főzetű italkülönlegesség, amelynek titkát már száz év óta őrizte ekkor a család.
Zwack-cég legismertebb termékének, az Unicumnak talán leghíresebb reklámjává a vízből felbukkanó, csapzott hajú és a víz felszínén himbálódzó jellegzetes palacknak megörülő férfi plakátja vált.
Zwack József példás pontossággal dolgozott reggeltől napestig íróasztalánál. A szakma a „generális” elnevezéssel tisztelte meg. Munkakedve és bámulatos emlékező tehetsége még 93 éves korában sem hagyta el. Vasárnapjait kültelki bolyongásokkal töltötte, személyesen nyomozván a nála segélyért kérvényezők tényleges viszonyai után. Így talált iskolás gyermekeket, akiket taníttatott, férjhez adandó lányoknak hozományt adott, árva gyermekeket a saját költségein neveltetett.
Állandóan jót tett anélkül, hogy ezt a legszűkebb környezete is tudta volna.
Zwack József 1915. február 20-án halt meg Budapesten. Szorgalma, kereskedelmi képzettsége példaértékű volt.
