Erasmus+ KA2 – Törökország 2022.02.20-02.26

2022. február 20-26. között az Erasmus programmal Törökországba, Samsunba utaztunk. Iskolánkból két tanár és négy tanuló indult útnak erre a projekttalálkozóra.

Az utazás napján eléggé féltem és izgultam az új helyzettől és attól, hogy nem fog menni a kommunikáció. Megérkezéskor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy idegen, velem nem egy nyelvet beszélő család kocsijában ülök, ami eléggé megijesztett és elég kellemetlenül éreztem magam.

1. Nap

Első nap már eltűnt a kellemetlen érzés, elkezdtem összeszokni a török diákokkal és a beszélgetés se jelentett nagy problémát. Miután az iskolába megérkezett mindenki, buszba ültünk és elmentünk ebédelni. Ebéd után elmentünk várost nézni. Ezután a nap után mindenki nagyon jól kijött egymással és egészen családias volt a hangulat.

2. Nap

Miután mindenki megérkezett az iskolába minden ország előadta prezentációit, amelyben bemutattuk saját országunkat, városunkat, és iskolánkat is.. Ezután különböző játékos feladatokkal elkezdtünk különböző csoportokra osztva egy ,,Álom iskola” nevű projekten dolgozni, aminek az volt a lényege, hogy egy olyan iskolai makettet alkossunk, ami teljesen megújuló és környezetbarát. Az érdekesség az egészben a csoportok különböző nemzeti összetétele volt. Miután vége lett az aznapi programoknak, a diákok többsége (leginkább törökök és magyarok) elmentünk a tengerpartra. Talán itt hangolódott össze leginkább a két nemzet.

3. Nap

Az iskola elvitt minket egy hajótúrára a Vezirköprü kanyonhoz. Ez volt a programok közül a legérdekesebb és leglátványosabb. Azután elmentünk egy török fürdőbe, amiben személyesen nem vettem részt. Aztán ott helyben megebédeltünk, majd hazamentünk.

4. Nap

Negyedik nap elutaztunk Amasyaba. Várost néztünk, múzeumot és turisztikai látványosságokat néztünk meg. Pozitív élményként ragadt meg bennem, hogy amikor megtudta egy idegen török ember a bazároknál, hogy magyar vagyok, meghívott egy török teára. Aztán elmentünk vacsorázni. Ahogy vége lettek a programoknak, elmentünk csak diákok külön egy kávézóba.

5. Nap

Ez a nap volt a legszomorúbb, mert ez volt az utolsó, amit együtt töltöttünk. Még közösen elmentünk megnézni egy művészeti iskolát, ahol ki is lehetett próbálni érdekes alkotási módszereket. Aztán elmentünk a plázába vásárolgatni, ahol előbb utóbb mély búcsút kellett vennünk azoktól, akiknél megszálltunk, hiszen akkor látta a társaság nagy része utoljára őket.

Mindenki jól érezte magát, sokat beszélgettünk angol nyelven a többi nemzet tanulóival.

Köszönjük ezt a lehetőséget!

Vámos Zoltán 12/A