Operakaland


Maga az előadás annyira nem tetszett, másra számítottam, de ennek ellenére nem volt rossz. A feldolgozásban szerintem az volt a legjobb, hogy a főbb szereplőkből kettő volt. Egy táncos és egy énekes. A táncosok egyáltalán nem adtak ki hangot, míg az énekesek folyton beszéltek, vagy énekeltek.

      A tánc tetszett, nagyobb része balett volt, de volt benne a mai kornak megfelelő tánc is, valamint egy kis Bécsi Keringő is (mondjuk annak semmi köze nem volt az eredeti, általunk táncolt bécsihez, de azért felismerhető volt, kicsit szalagavató feelinggel rendelkezett az egész). 

 

A történet Shakespeare: Rómeó és Júlia című művére utal. Különbség csupán a nevekben és egy kicsit a történetben volt. Júliát, Mária; Rómeót, Tony névre keresztelték át. A Montague családot Jeteknek, míg Capuletéket Cápáknak hívták. Míg a Rómeó és Júlia Veronában, a WS Manhattanban (Egyesült Államok; New York; belváros) játszódik.
Igencsak mai felfogással készült a darab, gondolok itt arra, hogy a Jetek Free-WiFi-t követeltek (Ingyen internet), valamint arra, ahogy a vége felé így magyarázzák a fiatalok a rend
őröknek, hogy miért lettek ilyenek:

„My father’s an asshole, mother’s a bitch that’s whyI’m a jerk.”
„Az apám egy seggfej, az anyám egy ribanc, ezért lettem egy kis pöcs.”

      A darab egyébiránt tele volt obszcén kifejezésekkel, mint ahogy ez az előbbi idézetből is látszik. Viszont igen érdekes perspektívából mutatja azt az ellentétet, ami a törzsgyökeres NY-iak és a bevándorlók között alakult ki. Egyébként felfedezni vélek némi hasonlóságot a darab és Magyarország, valamit a Világ problémái között.

A Jeteknek, azaz a NY-i polgároknak sok problémájuk van a bevándorló Cápákkal, és természetesen ez fordítva is igaz. Addig-addig, hogy ez a „kis” ellentét felkelti NY beképzelt, nagyképű és túl nagy hatalommal rendelkező vezetőjének figyelmét, aki igen tiszteletlenül bánik mindenkivel.
A bonyodalom ugyan az, mint a Rómeó és Júliában: két gyermek, kiknek családjuk között ellentét húzódik, egymásba szeretnek és össze is házasodnak. Annyi a különbség, hogy itt nincsen másik kér
ő, tehát NY vezetőjének örököse nem akarja elvenni Mariát. Így az ifjaknak csupán a családjaik között kitört háború tesz keresztbe. A WSS-ban Rómeó, azaz Tony, ki akarja békíteni az egymással harcoló Riffet (Jet) és Bernardót (Cápa). De a harc közben Riff megöli Bernardót és rögtön utána Tony is megöli Riffet, így a két gyilkosság egy időben, egy helyen történik, ellentétben a Rómeó és Júliával.

      A hangosítás nem volt tökéletes. A dalok angolul voltak, de a magyar szöveg is ki volt írva. Még szerencse, mert nem lehetett érteni, hogy mit énekelnek, de mivel kicsit hamarabb volt a magyar szöveg, így vissza tudtam fordítani magamnak angolra és bele tudtam hallani, hogy mit is akarnak kifejezni az általam hallott zümmögések. A zenekar nagyszerűen játszott, és amennyire hallottam, az ének is tiszta, kifogástalannak tetszett.

         Az előadás után csináltunk egy közös fotót az Erkel Színház előtt, majd beültünk a buszba. Hazafele megálltunk egy Burger Kingben, mert már mindenki nagyon éhes volt, én is.

 

A visszaút, mint mindig, rövidebbnek tűnt, viszont társaim kidőltek, így azt figyeltem, ahogy a busz elejében az idősebb tanulók valamilyen újféle piros pacsit játszottak nagy izgalommal, és hangos nevetések közepette.
Szerencsére Szolnok után már mindenki kipihente a színház fáradalmait, így mindig történt valami, és természetesen az el
őadásról is folytattunk eszmecserét.

      A kirándulást szervező tanárnő nagyon élvezte a darabot, mondjuk Ő tudta előre, hogy milyen lesz, és azt is tudta, hogy élvezni fogja. Igazából nekem is tetszett, de azért nem minden. Voltak olyan dolgok, például a Free-WiFi és az obszcén kifejezések, amik nekem nem színpadra valók, de ezek ellenére élveztem. Annyi bizonyos, hogy már azért, hogy egy ilyen színházba bemehetek, megérte elmenni. Remélem, hogy jövőre is lesz valami ehhez hasonló kirándulás.

 

Kovács Gábor

10/c