Fontos a jelen de nagyon fontos a múlt is


A Zwack Unicumot mindannyian jól ismerjük, ám a család kalandos, tanulságos történetét már kevésbé. A recept apáról fiúra szállt, a hagyománnyal és a minőséggel együtt. Kik voltak az apák, kik a fiúk, milyen értékeket hordoztak és adtak tovább a fiatalabb nemzedéknek?

A 6 generáción átívelő történet 1790-ben, II. József udvarában kezdődött, ahol a császár orvosa, dr. Zwack elkészítette az első pohár Unicumot. A legenda szerint az orvosság neve is magától az uralkodótól származik, aki - miután megkóstolta az emésztést elősegítő gyógynövénylikőrt - így szólt: Dr. Zwack, das ist ein Unikum!

A Generális

1840-ben Zwack József alapította meg az első Zwack gyárat, ami eredetileg az Erzsébet tér közelében működött. Már a kezdetektől nem csupán a legendás Unicumot készítették, hanem több mint százféle szeszesitalt. Zwack Józsefet a család és az üzletfelek egyaránt Generálisnak becézték, egyrészt, mert nagyon hosszú és tartalmas életet élt, másrészt, mert igazi újító volt, és tőle származott az ötlet, hogy a Zwack gyár csak eredeti, természetes anyagokból, gyümölcsökből és fűszerekből készítse a termékeit. 

A márka születése

A Generálistól - aki még jóval 90 éves kora után is vezette a céget - végül fia, Zwack Lajos vette át a stafétabotot. 1915-30 között irányította a feltörekvő vállalkozást, és az ő nevéhez fűződik a híres Unicum-logó ma használt formájának véglegesítése. Eredetileg egy fehér alapon piros kereszt volt a márkajelzés, aminek használati jogáért a Zwack gyár éves díjat volt köteles fizetni a Magyar Vöröskeresztnek. Ám a szerződés 1922-ben végleg lejárt, így a logón mindenképpen változtatni kellett: azóta lett az Unicum emblematikussá vált márkajelzése a vörös alapon aranyszínű kereszt. A Zwack közben egy másik területen is úttörővé vált: mivel a gazdasági válság miatt csökkent a hazai kereslet és az export is visszaesett a húszas és harmincas években, a termelőkapacitás kihasználása érdekében neoncsövek gyártásával kellett pótolniuk a kieső bevételeket. Ennek köszönhetően a Zwack az elsők között volt, akik fényreklámot használtak Magyarországon.

A két fivér

Zwack Lajos két fia, Zwack János és Zwack Béla 1926-ban csatlakozott a gyár vezetéséhez. Noha a testvérek véleménye sokszor nem egyezett és gyakran nem is beszéltek egymással, mégis nagy áttörés köthető a nevükhöz: 1936-tól ők kezdték meg a gyár amerikai exportját a Jim Beammel közösen. A Zwack név lassanként világhírnévre tett szert, az üzlet szárnyalt, ám a II. világháború megrengette a család életét. Bár 1917-ben mindketten kikeresztelkedtek, mégis deportálni akarták őket. Ezt - mint oly sokan mások - a híres svéd diplomata, Raul Wallenberg segítségével kerülhették el, aki svéd menleveleket szerzett nekik. Így menekültek meg a deportálástól és maradhattak az országban a háború alatt is.

1948-ban, az államosításkor - ami természetesen a Zwack gyárat is érintette - Zwack János és családja kalandos úton, külön-külön menekülni kényszerült. Végül az Egyesült Államokban találkoztak, és ott is telepedtek le. Zwack Béla és neje Magyarországon maradtak, és alkalmazottként kezdtek dolgozni egykori gyárukban, ahol az Unicum ebben az időszakban hamis recept alapján készült. Zwack János ugyanis magával vitte az eredetit Amerikába, fivére pedig egy másik receptet nyújtott át a gyár vezetőségének. Bélát és feleségét nem sokkal később osztályidegenként Pásztóra telepítették, ahonnan aztán sikerült nekik Olaszországba emigrálni.

Vissza Európába

Zwack János fia, Zwack Péter az Egyesült Államokban is megpróbálta az alkoholbizniszben tartani a Zwack nevet: a Jim Beammel közösen többféle italt, például sligovicát, gint és vodkát is forgalmazott. 1970-ben tért vissza Európába és Olaszországban telepedett le, ahol újra elkezdték gyártani az Unicumot az Amerikába kimenekített, eredeti recept alapján. Péter második felesége, Anne Marshall is aktívan részt vett az addigra már igen kedvelt itallá vált Unicum PR munkájában, szorosan együttműködve a termék értékesítését végző nagy genovai szeszipari céggel. Ugyancsak itt született meg két gyermekük is, Zwack Sándor és Zwack Izabella. Péternek a magyarországi családi vállalatot végül csak a 90’-es években sikerült visszavásárolnia Emil Underberg német likőrgyárossal közösen.

 

Bármi történjék is az életben, mindig embernek kell maradni

Zwack Sándor 2002 óta dolgozik a családi vállalkozásban: targoncásként kezdte, mert apjának hitvallása volt, hogy neki is végig kell járnia a szamárlétrát, meg kell ismernie a gyártás és a kereskedés egész folyamatát ahhoz, hogy később vezető pozíciót tölthessen be a vállalatnál.  Sándor végül 2008-ban lett a Zwack Unicum Nyrt. Igazgatóságának elnöke. Húga, Zwack Izabella is megtalálta a saját útját: az ismert és elismert Dobogó borászatot vezeti Tokajban, és a borvidék minőségi nedűit értékesíti világszerte. Emellett a Zwack Unicum Nyrt. Igazgatóságának tagjaként segíti a családi vállalkozás életét.

Zwack Sándor azt mondja, a legfontosabb elv, amit az édesapjától tanult – és amit a munkában és a magánéletben egyaránt hasznosítani tudott -, hogy „bármi történjék is az életben, mindig embernek kell maradni. Akárhogy is nézem, ez az alfája és az omegája mindennek. Az én életemben is ez volt mindig az alapszabály, és ez az, amit biztosan továbbadok a fiaimnak is. Ha ez az alapfeltétel teljesül, innen már egy értékrend mentén haladva bármi megoldható, az innováció, a verseny, menedzselhetők az üzleti konfliktusok, de a lényeg ez.

Karácsony a Zwack családban

„Nálunk a karácsony mindig az év egyik legfontosabb családi eseményét jelentette - meséli Sándor. Volt olyan év - miután én már elköltöztem otthonról -, amikor édesanyám még Olaszországban élt, édesapám már Magyarországon, én Amerikában tanultam, a húgom pedig Londonban. Ilyenkor viszont összejött a család. Emlékszem, mindig izgatottan vártam, amíg édesapám elmondta az imádságot a fa alatt, mert csak utána bonthattuk ki az ajándékokat, ezt a hagyományt ma a fiaimmal is folytatom. A másik emlékem, hogy egészen kiskoromtól kezdve a karácsonyfa vásárlás egy igazi apa-fia program volt. Édesapámmal együtt választottuk ki a tökéletes fát, ami soha nem lehetett 3 méternél kisebb és mindig csak kézzel készített díszekkel díszítettük. Édesanyám még pattogatott kukorica füzért is csinált minden évben, amit aztán jól lelopkodtunk a fáról a húgommal. A közös favásárlást egyébként a fiaimmal is folytatom, minden évben közösen választjuk a fát” – meséli Zwack Sándor. – „A karácsony nálunk szent. Édesapámnak gyerekkorából csodás emlékei maradtak, és azt akarta, hogy nekünk is hasonlók legyenek. A Szenteste ezért máig Toscanában van, egy Pisától alig 50 kilométerre lévő kis faluban, a tengerparttól pár percnyire álló házunkban. Hiába nincs velünk apu már négy éve, mindig ugyanaz a forgatókönyv. Halat eszünk tésztával, másnap anyu brit szokás szerint pulykát süt, 26-án pedig évek óta a barátaink jönnek egy fergeteges bulira. A gyerekkori haverok meg a szüleik érkeznek, külföldről is jönnek, úgy ötvenen-hatvanan szoktunk lenni. Éjfél körül az idősebbek lelépnek, mi hajnalig mulatunk, zeng a környék, de egész évben erre vár mindenki! Hálásak vagyunk a szüleinknek, hogy megtanítottak a családi hagyományok tiszteletére, miszerint fontos a jelen, de nagyon fontos a múlt is; ezt akarom én is örökül hagyni a fiaimra.”

Az oldalon elhelyezett tartalom a Zwack Unicum Nyrt. közreműködésével jött létre, amelynek előállításában és szerkesztésében a zwackkeri.hu üzemeltetője nem vett részt.

(forrás: http://hvg.hu/brandstory/20161209_Fontos_a_jelen_de_nagyon_fontos_a_mult_is)